Az „adósok réme” lista kibővítése sokféle találgatásra ad okot. A pozitív lista hátrányát – hasznát többen latolgatják, és találgatják mire lesz jó az ügyfeleknek és a bankoknak.
A KHR-ről itt találhatsz még információt:
A pozitív lista létrehozásának ötlete már évek óta létezett. Az összes pénzintézet, de főleg a bankok számára dilemmát okozott, hogy vajon jó-e ez nekik vagy sem. A dilemma oka a kettősség: 1) persze, hogy szerették volna megszerezni más bankok jól fizető ügyfeleit, de 2) a világért oda nem adták volna a „sajátjukat” másoknak. Ugyanakkor a hiteldöntést segítő adósminősítéskor is jól jön annak ismerete, hogy vannak-e további hitelei a kérelmezőnek. (Gyakorlatból tudom, erről nem adnak pontos információt az ügyfelek.)
A válság során fény derült arra, hogy a lakosság hitelt hitelből fizet, nagyon eladósodott. Történt ez annak ellenére, hogy a rendszerváltás előtti Magyarországon még tudták az emberek, hogy csak annyi hitelt vegyenek fel, amennyit vissza tudnak fizetni. Azóta ezt, mintha elfelejtették volna... Persze ebben jó nagy hatása volt annak, hogy a Magyarországon piacot szerezni óhajtó bankok szinte mindenkinek adtak hitelt, csak kérnie kellett. Aki nem gondolkodott józanul, könnyen csapdába esett, újabb hitelt vett fel, és megtehette, mert egyik bank nem tudott a másiknál lévő hiteléről (az ügyfél nem vallotta be).
A gond hamar kiderült azoknál, akik már nem bírták a terheket, vagy a válság hatására váltak fizetésképtelenné, és felkerültek a BAR, új nevén KHR rendszerbe, mely akkor még csak a rossz adósokat tartotta nyilván. Miután így beszűkült a hitelfelvételi lehetőség, jöttek az „uzsorás” típusú hitelnyújtó szervezetek és tovább rontották az adósok helyzetét.
Egyes bankok úgy gondolták szükség van a pozitív listára, míg mások tiltakoztak. Az önkéntes bevezetés működhetett volna, de nem volt meg hozzá a konszenzus. Még kb. 1 évvel ezelőtt is azt hallottam egy előadáson, hogy a pozitív lista bevezetését csak kikényszeríteni lehet. Úgy látszik eljött ennek az ideje. A jogalkotók is úgy látták, erre márpedig szükség van, és meghozták a kikényszerítő törvényt.
Jelenleg nagyrészt megtörtént az ősfelöltés (bekerültek a rendszerbe a fennálló szerződések), tehát az adatok rendelkezésre állnak. Mégis bekerült egy gát a rendszerbe: csak azoknak az adatait adhatja ki a KHR-t működtető szolgáltató a kérelmező banknak, akik ehhez hozzájárultak. A már a rendszerben lévők értesítést kaptak a bankjuktól, hogy erről nyilatkozzanak. Ha nem nyilatkoztak, ez a státusz van megjelölve, de az adatokat nem adják ki. Ráadásul rengeteg ember nem is értette, miről van szó. Azok, akik azóta vesznek fel hitelt, a hitelfelvételkor nyilatkoznak, hogy engedik-e az adataikhoz a hozzáférést más pénzintézeteknek is. Itt már többnyire tudják, miről van szó.
A tapasztalat még kevés, de már többen szembesültek azzal, hogy jó adósnak vélték magukat, mert fizették fennálló hiteleiket, mégsem tudtak újabbat felvenni. Ennek pedig alapvetően az az oka, hogy időközben az állam is felébredt, és igyekezett megakadályozni a lakosság eladósodottságát olyan jogszabályokkal, melyek gátak közé szorították a bankok hitelkihelyezési lehetőségeit. Ilyen például a körültekintő lakossági hitelezés feltételeiről és a hitelképesség vizsgálatáról szóló 361/2009 sz. kormányrendelet. Ezek a jogszabályok meghatároztak olyan feltételeket, melyeket korábban a bankok állítottak fel saját hatáskörükben, és szabadon változtathattak. Így keretek közé szorították azt is, hogy mekkora jövedelemhez mekkora teher vállalható fel. Persze nem minden jövedelem igazolható és itt kezdődnek az újabb gondok, de ez már egy másik téma...
Te mit gondolsz, középtávon végül hasznos lesz a pozitív listás rendszer? Akár az egyén, akár a társadalom szempontjából?
Ez a blog elköltözik, de tovább él, kattints ide: http://penzugyiutravalo.hu
