A származtatott termék egy olyan pénzügyi téma, amit nagyon nehéz hétköznapi nyelven megfogalmazni, elmagyarázni. A megértéséhez már kellenének részletesebb pénzügyi ismeretek is, például a piaci indexekről, határidős ügyletekről, opciós ügyletekről, arbitrázsról, spekulációról, stb.

De sebaj, nincs lehetetlenség, csak tehetetlenség! Ha valamit nem értesz, jelezz vissza, szívesen várom a hozzászólásodat!

A származtatott termékek témája azért merült fel, mert már egy falusi kirendeltségben is árulnak olyan befektetési alapokat, melyek származtatott termékeken alapulnak. (előző bejegyzés linkje:

http://bankiutmutato.blog.hu/2012/10/10/befektetesi_alap_reklam

 De honnan tudná az ügyfél, hogy ez mit jelent?

A származtatott termék olyan pénzügyi termék vagy értékpapír, amelynek az értéke közvetlenül függ egy másik pénzügyi termék árának alakulásától. Tehát termék a termékből! Egyik pénzügyi papírból „gyártják” a másikat. Ettől olyan bonyolult. Nincs mögötte közvetlenül pénz, csak „papír”. Maguk az ügyletek nagyon is valóságosak, mert nyereséget és veszteséget is elkönyvelhetünk.

A származtatott termékeket valamikor a kockázatok megosztására találták ki, ún. fedezeti ügyleteket kötöttek (és kötnek ma is) arra, hogy a fennálló kockázatukat a vállalatok csökkentsék.

Nagyon sok származtatott termék létezik, gyakorlatilag annyi, amennyit sikerül kitalálniuk a szakembereknek, és pont olyan sokféle is. Ezért csoportosítani nem is szokták őket, inkább csak bizonyos alapfajtákat tartanak számon.

Szerintem legegyszerűbben a határidős ügyleteken lehet megérteni a lényeget. Ha valaki határidős ügyletet köt, az azt jelenti, hogy a termékét (legyen az pl. búza, autó, részvény, tőzsdei index, stb.) egy ma meghatározott áron később (3 hónap, 6 hónap, 1 év, stb) adja el vagy veszi meg. Ennek akkor van értelme, ha a termékek ára sokat ingadozik és nehezen kiszámítható. Egy ilyen ügylet megkötése kiszámíthatóságot nyújt.

A búzatermelő még a búza beérése előtt el tudja adni a búzáját egy neki megfelelő áron, mikorra learatja. Ezen az áron persze lehet veszíteni (ha az akkori napi piaci ár magasabb), és nyerni is (ha az akkori piaci ár alacsonyabb), de mindenképpen kiszámíthatóbb, mint egy jövőbeni ismeretlen ár. Így meg lehet szabadulni az árkockázattól.

Az eladó és a vevő közül az egyik mindig jól jár, a másik rosszul. Viszont egyik sem könyvel el sem extra nyereséget, sem extra veszteséget, mert ez megoszlik.

Ugyanígy működik ez a pénzpiacokon is, lehet eladni részvényt, kötvényt, sőt piaci indexeken alapuló terméket is határidős áron. Ha van vevő a piacon. A fejlett pénzügyi piacokon ez általában van, mert valaki arra számít, hogy egy későbbi időpontban magasabb lesz az adott termék ára, van, aki arra, hogy alacsonyabb. És a legszebb az egészben az, hogy a megkötött határidős ügyleteket is lehet adni-venni! De ez már nem az eredeti célból – a vállalat kockázatainak csökkentése – történik, hanem a pénzcsinálás céljából!

Ez nemcsak a határidős, hanem a többi származtatott terméknél is így van.

Ez a blog elköltözik, de tovább él, kattints ide: http://penzugyiutravalo.hu